Kinek az érdeke ?

avagy

A megvezetett, lóvá tett sajtó által megvezetett társadalom esete a valósággal

Az előzmények.

Mindenekelőtt tudni kell:

Mindenféle kommunista praktikát, álnokságot leleplező tapasztalat, tudás legfőképpen a szociáldemokraták birtokában van.

Miért is ?

Mert már a Horthy – korszakban megélhették, hogy a kommunisták menedéket keresve, szociáldemokratáknak álcázva magukat miként furakodtak soraikba, védőpajzsként felhasználva őket végezték a nemzetközi kommunizmus érdekeit szolgáló bomlasztó tevékenységüket, mit sem törődve azzal, hogy ezáltal veszélyeztetik a jóhiszeműen menedéket adó, a magyarság sorsával szolidaritást vállaló Szociáldemokrata Párt létét is.

A háború után viszont, amikor álságos, bolsevista eszközökkel, erőszakkal a hatalomra kerültek, Rákosi Mátyás vezetésével a Szovjetuniót gátlástalanul kiszolgáló kommunisták az ideológiai leleplezéstől való félelmükben – hálából – a köztiszteletben álló Kéthly Annával együtt az ÁVH tortúrájának kiszolgáltatva koncepciós perekkel börtönökbe darálták a jámbor, naiv, eszméik mellett kitartó szocdem személyiségek sokaságát. /Ugyanekkor a kommunista párttagság létszámának látványos gyarapítása érdekében soraikba fogadták a „kisnyilasok „ezreit/. A rendszerváltást követően pedig, mihelyt a börtönökből szabadult másodosztályú szociáldemokrata állampolgárok a Párt újjáépítésére szervezkedni kezdtek, ismét páni félelem lett úrrá a köpönyegüket harmadízben cserélgető posztkommunisták táborában /Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt/.

Ezúttal sem indokolatlanul, hiszen elképesztő arcátlansággal arra vetemedtek, hogy szociáldemokrata minősítést, jelzőket kezdtek magukra aggatni, természetesen rettegve attól, hogy képmutató álnokságukat csakhamar leleplezik azok a szervezkedő szocdemek, akiket éppen Ők rugdostak a börtönbe.

Ebben a vészhelyzetben mit lehetett tenni?

Még a kezdet kezdetén, mielőtt megerősödött volna, szét kellett verni az újjá szerveződő szociáldemokrata gyülekezetet. A bolsevista arzenálból előkotort forgatókönyv útmutatása alapján, egy helyre kis puccsal ez látványosan meg is történt.

A Szociáldemokrata Párt alakuló közgyűlésén, amelyen e sorok írója is jelen volt, egyszer csak felpattant Ruttner György ügyvéd Úr, aki izgága módon, személyeskedő igaztalan vádakkal kétségbe vonva a közgyűlés legitimitását szétzúzta az alakuló gyűlést azzal, hogy mintegy spontán felháborodástól indítva egy másik „igazabb” párt létrehozására hivatkozva néhány társával együtt kicsörtetett a teremből.

Csakhogy…

Csakhogy a „spontán” kivonulás gondosan előre megtervezett, koreografált színjáték volt, mert Ruttner és csapata egyenesen a szomszéd épületben lévő a kommunista MSZP által rendelkezésre bocsátott helyiségbe vonult, ahol ugyancsak előre elkészített, kinyomtatott röplapok, irodai eszközök várakoztak, álltak készen ahhoz, hogy még a kongresszus előtt, szintén jó időben összecsődített sajtó munkatársainak hírt adjanak a Párt kettészakadásáról. Ezt követően aztán újabb és újabb, bolsevista eszközökkel gerjesztett mesterséges botrányokkal sikerült a Ruttner puccs ellenében nagy nehezen megalakult Szociáldemokrata Pártot hiteltelenné tenni, 1% - os párttá zsugorítani. A leleplezés félelmétől szabadult MSZP vezérkar tehát továbbra is tetszeleghetett a magukra szabott szociáldemokrata köntösben, oly annyira, hogy önigazolásként a parlament frakciójukba fogadták a törpe /tehát veszélytelen/ párt elnökét, Kapolyi Lászlót.

Évek múltán ezt az önelégült hamis pártpropaganda gyakorlatot próbálta fokozni a többszörösen bevált puccsos eszközökkel miniszterelnökké avanzsált Gyurcsány Ferenc, azonban kudarcot kudarcra halmozó kormányfői tevékenysége szükségszerűen megalapozta napjaink megfigyelési – adatgyűjtési botrányának időzített, koncepciós kirobbantását.

Történt ugyanis, hogy a Miniszterelnök Úr többéves, elképesztő hazugságokkal fűszerezett országrontó tevékenysége miatt pártjának önállóan gondolkodni merészelő tisztességes tagjai kezdtek kihátrálni mögüle. A menekülés útját keresve csakhamar rátaláltak a kicsinyke, de valós szocialista értékeket, szolidaritást hordozó, Kapolyi László vezette Szociáldemokrata Pártra.  Sorra át is léptek annak alapszervezeteibe.

A szociáldemokraták megerősödésével együtt az MSZP – ben szép számmal sündörgő posztkommunisták számára a leleplezéstől rettegő vészhelyzet ismét előállott.

Mit lehetett tenni?

Ismét csak meg kellett kísérelni az erőre kapott szociáldemokraták szétverését.

Tenni kellett ezt két okból is.

Elsősorban és főleg: visszatartani azokat, akik az átlépés gondolatával kacérkodnak; megakadályozni a tömeges elvándorlást, amely az MSZP megsemmisülését jelentené.

Másodsorban pedig az ellenzék számára lehetetlenné tenni a Kapolyival és pártjával való bárminemű együttműködést.

Ha kell még tisztáldozat árán is.

Még akkor is, ha ez Keller László személye, /elvégre úgyis lejáratta már magát/ meg aztán Rajk Lászlónak és társainak feláldozásával, kivégzésével, fennmaradása érdekében sokkal nagyobb galádságot is elkövetett már a kommunisták pártja.

A szétverési akció ezúttal a sajtó megvezetésével, lóvátételével indult. Különböző célzatosan összeválogatott szerződésrészletek és „lehallgatott” kiprovokált „üzleti tárgyalások” összemosott közzétételével, amelyek látszólag az ellenzék vezéralakjai ellen irányultak, holott annak valódi célja az éledező Szociáldemokrata Párt lejáratása volt.

Felettébb sajnálatos, mi több tragikus, hogy ezt az MSZP megmentésére, életben tartására a kommunista boszorkánykonyhában ördögi zsenialitással kifőzött rágalom – rágalmazási /két ellentétes irányba is ható/ hadjáratot a jobboldali írott és elektronikus sajtó szépen megkajálta. Eszébe sem jutott, hogy a bűnügyek felderítésének kezdetén a kezdő detektívek által is alkalmazandó elsőszámú alapkérdést feltegye: kinek az érdekében állt a bűncselekmény elkövetése?

Eszébe sem jutott, hogy az a Gyurcsány, aki kicsinyes bosszúból még futtatójának, Medgyessy Péternek sem kegyelmezett, amikor megfosztotta a „rendkívüli követ” tisztségétől egyszerűen azért, mert kritizálni merte személyét, akkor hát miért ne lett volna, lenne fokozottan bosszúálló Kapolyi Lászlón azért, mert a posztkommunista pártjának számos, megbízhatónak tűnt, ámde önálló, lelkiismereti gondolkodásra képes tagját, tisztségviselőjét átcsábítja a szociáldemokraták táborába?!

A kérdés felvetése annál inkább is indokolt, mert a nyilvánvaló válasz mindenképpen felmentő, igazoló magyarázatot ad Kapolyi Lászlónak az MSZP frakciójához kötődő szerepére, magatartására is, okulására mindenféle – fajta megmondó emberek számára, akik ezen a kapcsolaton rágódtak, gúnyolódtak köszörülték a nyelvüket.

Napjainkban nagy politikai sakkjátszma folyik.

Ennek menetében, miután a középjáték a 18. lépésében a világos vezér g6 – ra lépett, egyetlen elemző sem veheti azt a bátorságot, legyen az sovány, vagy kövér, kopasz, vagy hosszú hajú, hogy becsmérlő jelzővel csalhatatlanul kijelentse ez a lépés ezért, meg ezért hibás – politikai játszma lévén tisztességtelen volt, egyszerűen abból a hiányosságból adódóan, mert a sakkpartiban küzdő nagymesterek agyába nem lát, több előretervezett lépéskombinációjuknak vezérlő elveit, gondolatait nem ismeri. A tisztességes, magára valamit adó elemző, legyen az újságíró, vagy tévés kommentátor a vezér g6 – ra lépésének okát legfeljebb csak találgathatja, de ítéletet semmiképpen sem mondhat – majd csak a játszma végén!

Kapolyi László személyiségét érintően is ez így lenne etikus és korrekt.

Paulus Alajos

  filmrendező

Balázs Béla Díjas

Ui:       A feltárt politikai társadalmi mozaikelemeket egy igaz, a valóságot hordozó hatalmas történelmi tablóvá könnyen összeállíthatja a tisztelt olvasó.

Remélhetőleg lesz elég erkölcsi ereje és bátorsága szembenézni vele.